Dive Deep into Creativity: Discover, Share, Inspire
Mert végülis minden zenében kell lennie egy bizonyos sornak…
Ne válassz engem, ha választanod kell. Nem szeretnék egy döntés lenni, ami lehet, hogy jó, de lehet, hogy rossz. Ha akarsz, azt választások nélkül is tudni fogod, de ha el kell gondolkodnod rajtunk, akkor inkább a szabadságot válaszd. A lehetőséget arra, hogy olyasvalakit találsz, aki nélkül az élet egyszerűen nem megy tovább. Ő lesz a te döntésed.
és ha megkérdik, nekem ki voltál, csak egy szám, amit többet nem hívok már...
menni akartál, de ha egyszer még, az életed nélkülem nem lesz szép,
akkor emlékezz,
mindig ott voltam, és a hiányom senki sem pótolhatja, eltűntél és alkalmam sem volt búcsúra...
akarom őt, de túl is akarok lépni rajta,
és egyik sem történik meg
engem egyszerűen csak vonz az a vihar, ami benned van, és nem tudom hova tenni azt a kettőséget, hogy egy égi angyalban, hogy lehet ekkora káosz
A bűntudat olyan, mint az óceán. Bele lehet fulladni
A fájdalom elkerülhetetlen, de a szenvedés már választható.
Az emberi szív 5 másodpercig tovább ver, még azután is, hogy kikerül a testből. A halál utáni 5 másodpercben, a szívem még mindig érted fog dobogni. Abban az 5 másodpercben még mindig téged foglak szeretni.
Mikor itt vagy tőlem 10 centire, a torkomban dobog a szívem.
Az ajkunk úgy passzol egymáshoz, mint a kirakós két darabja.
Ördög lakozik az angyali szemeiben.
Szeretni valakit néha félelmetesebb, mint elhagyni.
Minden szerelmi történet gyönyörű, de a miénk a kedvencem.
Egy hamis mosollyal és néhány udvarias szóval mindent leplezni lehet.
A legkeserédesebb pillanat az, amikor rájössz mennyire fog hiányozni egy pillanat miközben átéled.
Megtudtam valamit a szívemről. Megszakadhat. Darabokra törhet. Megkeményedhet és jéggé fagyhat. Megállhat. Teljesen. Millió atomra hasadhat. Felrobbanhat. Elpusztulhat. Tudod, mikor kezdett el újra verni? Amikor kinyitottad a szemed.
Amikor letüdőzöd a boldogságot,aztán egyszer csak jön a városi szmog, és tönkreteszi az egészen addig tökéletes összképet… Na, az kegyetlen tud lenni.
Ha a mosolyt hallani lehetne, az övé egy szerelmes dal volna.
néha azokért az érzésekért utáljuk önmagunkat, amiket figyelmen kívül hagyunk. talán pont ez a probléma, hogy nem hallgatunk magunkra, míg már túl késő nem lesz.
Azt mondtad, olyan vagy, mint a kábítószer. Csak azt nem tetted hozzá, hogy a legaddiktívabb fajtából.
Amikor rád nézek látom azt, ami soha nem lehet az enyém..
Imádom, amikor az égbolt látványa kiemeli saját jelentéktelenségemet.
Frank Herbert szavaival élve: „Igazi befejezés nincsen. Csak valahol abbahagyod a történetet.“
Hiányzott. Jobban, mint azt valaha is beismertem volna magamnak.
Rájöttem, hogy mindegy, hogy hány újévi fogadalmat teszek, vagy kit csókolok meg Szilveszter éjszaka… Mindig Ő lesz az egyetlen, aki a gondolataimba égette magát, egy életre szóló helyet kivívva ezzel magának a szívemben.
Az önkínzás új formájára szottyant kedvem: a reménykedésre
Az érintése a bőrömön olyan érzés, aminek nem szabad emlékké válnia.
Bárcsak tudnád mit jelentesz számomra, és hogy a neved hogyan játszódik le a fejemben, akár csak egy dal ismétlésen, amikor próbálok aludni éjszaka.
A leheletem akár az alkohol, zavaros elmém vissza hozza a legtisztább emlékeket